Obstipatio (székrekedés)
Megkülönböztetünk lassú tranzitú (kologiás) formát, amelyre teltségérzés és puffadás jellemző, valamint anorectalis formát, ahol a hiányos kiürülés érzése és a székletürítési zavar dominál.
A diagnosztika során ki kell zárni organikus okokat (pl. daganat, gyulladás, ileus), gyógyszermellékhatásokat és elektrolitzavarokat. A diagnózis a Róma-kritériumok alapján állítható fel.
A kezelés alapja az életmódváltás: rostban gazdag táplálkozás megfelelő folyadékbevitel rendszeres mozgás Fitoterápiában kezdetben keserűanyagok (pl. tárnicsgyökér, cickafark, üröm) alkalmazhatók, amelyek fokozzák az emésztést és serkentik a bélmozgást.
Természetes hashajtó hatásúak bizonyos élelmiszerek is (pl. savanyú káposztalé, aszalt gyümölcsök). Első választásként térfogatnövelő (bulk) és duzzadó anyagok javasoltak (pl. útifűmaghéj, lenmag), amelyek vizet kötnek meg, növelik a széklet tömegét és fokozzák a perisztaltikát. Ezek hosszú távon is biztonságosan alkalmazhatók, IBS esetén is.
Ozmotikus hashajtók (pl. lactulóz, tamarind, manna) akut és krónikus esetben is használhatók. Antranoid tartalmú növények (pl. szenna, kutyabenge, rebarbara) erős hashajtók, de csak rövid ideig (max. 1–2 hét) alkalmazhatók a folyadék- és elektrolitzavarok veszélye miatt. Elsősorban akkor javasoltak, ha a széklet lágyítása szükséges (pl. aranyér, fissura, műtét után).